2.Rész

• 
  
  A Második rész!
  Mivel nincs olyan sokszor rész, úgy gondolom ezt a blogot ilyen gyakorlás képen fogom használni :)
  Mindenesetre is: Befejezem ezt a történetet, hiszen egy nyári kalandot sose szabad abba hagyni!!! :"D
  Jó olvasást azoknak, akik olvassák! ;)
• 
  

1.Rész

• 
  
  Az első rész!
  Sajnos zsúfolt hétvégém volt, ezért most a hét elején tudtam posztolni nektek.
  Köszönöm a kér feliratkozót és jó olvasást nektek!
  (Sajnos nagyon zsúfolt hónapom van. Lehet, ritkábban tudok új résszel jelentkezni!)

Az ablakban ülve nézem az utcánkat. Csend. Ritka ez a pillanat, amikor a rengeteg autó leparkolva gyújtás nélkül áll egy helyben. Pest belvárosában lakom legalább tizenhat éve, de még ilyen csend sose volt, mint most. Talán a holnapi évzárónak köszönhető ez? Fogalmam sincs. Már rég elmúlt éjfél és én nem tudok aludni. Negyed négy múlt öt perccel. Mikor lesz már reggel? Zsozsó a húgom bezzeg tud aludni. Neki kéne izgulnia, mert kettes lesz testnevelésből, amit anya természetesen nem tud. Testnevelés tanár általánosban. Nem hiába vagyok tagja az iskolai focicsapatnak. Ciki lenne, ha pont egy tesi tanár lánya ne sportolna. Később persze megszerettem a sportágat, amit az elismerő oklevelem tökéletesen bizonyít. A nyár hamar eljött, mint vártam. Gyorsan jött és szerintem ilyen gyorsan véget is fog érni. Ritáékkal rengeteg programot szerveztünk, ezért egész évben gyűjtöttünk rá. A nyár első napját a Margit Szigeten fogjuk megünnepelni. Leginkább még is a Balatont és az alföldi utunkat várom. Anyát nagyon nehezen rávettük a témára. Az első reakciója elég intenzív volt.

-Nem! Szó sincs róla!

-De miért?-kérdeztem tőle

-Tizenhat vagy! Megbuggyantál?

Igen már tizenhat évesen világot szeretnék látni. Miért ne? Egy biztos: Zsozsó lemondhat a dologról. A kettes tesije miatt anya nem  fogja engedni sehova. És valljuk be őszintén: Nem jó a nyarat négy fal között egy zsúfolt városban tölteni, ahol az üvegházhatás miatt tombol a hőség, miközben te otthon húsz ventilátorral a lakásban kidőlve az ágyadon kedvenc sorozatodat nézed huszonnégy órában egész nap. Nem lennék a húgom helyében. Nagyon nem. A szekrényemre akasztott matróz blúzomra pillantok. Jövőre leszek 11.-es. Jó évet zárhatunk a barátaimmal és hiányozni is fog minden egyes perce. Pedig nem az örökké valóságig válunk el, találkozni fogunk a nyáron, de leginkább Ritával. Vele töltöm szint az egész nyarat.

Visszafekszem az ágyamba, de előtte leveszem róla a párnáimat. Csak a paplanom marad, amivel betakarózom. Pár pillanat után az is a földön végezte. Melegem van a lábam viszont fázik. Ha, felveszem a zoknimat, még jobban melegem lesz. Inkább kinyitom az ablakot. Szinte áll a levegő odakint. Sehogy se jó. Annyi változott csak, hogy kereken négy óra lesz öt perc múlva. A meleg tejjel való próbálkozásom azért nem lenne jó, mert glutén érzékeny vagyok és ha, holnap görcsölő has nélkül szeretnék menni évzáróra, inkább köszönöm kihagynám.

Az egész estémet az idő nézésével töltöttem. Összeszorított fogakkal vártam mikor lesz már reggel. Olyan hajnali öt fele kezdtem már bedilizni. Amikor megszólalt az ébresztőm, elöntötte szívemet a forróság. Túl vagyok egy újabb nehéz éjszakán! Kiveszek egy friss törülközőt és megcélzom a fürdőt, de előtte beágyazok. Kilépek a szobámból. Zsozsó is épp a fürdőt veszi célba. Megpillantjuk egymást és mind ketten futni kezdünk a fürdő felé.

-Szívás.-érek oda az ajtóhoz-Te szépen itt fogsz várni, ameddig én rendbe rakom magamat.

-Higgyed el. Az igazságot nem lehet smink alá rejteni.

-Vicces.-reagálok unottan az oltásra

-De, most komolyan-kezdi-nagyon rosszul nézel ki.

-Nem mondtál újdonságot.-ásítozok

-Csináljak neked is reggelit?

-Kérlek.

Zsozsó mosollyal az arcán sétál le a lépcsőn. A húgommal való kapcsolatom elég érdekes. Szokásunk versenyezni egymással. Mind ketten győzünk, valamilyen értelemben. Beállok a tükör elé és valami meg magyarázhatatlan valamit látok. Kócos haj, karikás szemek. Zsozsónak igaza volt: Ezt sminkkel sem lehet elrejteni. Beállok a meleg zuhany alá. A finom meleg hatására elkap az álmosság és rántana magával Álomföldre, de én visszarántom magamat a valóságba. Lendületből hidegre állítom a vizet, mire azonnal felébredek. Ezt akartam elérni! A szemeim alól eltűnnek a karikák, a szívem hevesen verni kezd. Leveszem a zuhany rózsát és az arcomba irányítom a vizet. Az arcom kezd felébredni és a nyúzott arcomból egy ébredt fiatalabb lány fog visszanézni a tükörből. Gyorsan elzárom a vizet, mert nem akarok túlzásokba esni. Magamra tekerem a törülközőm. A hideg víz  megtette a hatását! Kivasalom a hajamat, halvány sminket teszek magamra és az álmatlanságnak semmi nyoma. Boldogan lépek ki a fürdőből egyenest a szobámba. Magamra öltöm a ruhám és teljessé válik a kép.

-Reggelt'!-szaladok le a cipőmmel kezembe a konyhába

Anya a televízió előtt tornázott, Zsozsó a reggeli pirítósát falatozza.

-Jó reggelt kicsim!-liheg anya, miközben Rubint Rékát utánozza

-Végre!-teszi össze a kezeit Zsófi

-Kössz a reggelit!-harapok bele a pirítósba

Még arra is figyelt, hogy ne rakjon rá vajat! Ezért jár a piros pont!

A gyors reggeli után, Zsozsó is rendbe rakja magát. Anya közben kifogásokat keresve próbálta elmagyarázni, miért nem visz minket autóval, így nem kéne nyomorogni a buszon.

-Értem én-sóhajtok-Nincs kedved apa családjával találkozni. Ennyi.

Apa kettős életet élt. Amikor elvette anyát, már ezer éve volt neki másik családja. Már hat éve, hogy eltűnt a színről, még is a mostoha testvéremmel járok egy osztályba. Mikor csak meglátom végig fut gondolataimban a múlt, a jelen, de a jövővel mit sem törődve leragadok. Zsozsó azóta nem zongorázik, mert ő tanította meg. Még a zongorát aznap Anna néni unokájának, Dávidnak ajándékoztuk. Azóta hallani se akar, arról a gyönyörű fehér, hibátlan zongoráról, ami még az előző lakásunknak nappalijában díszelgett és ő volt a legvidámabb, amikor leülhetett elé és lenyomhatta billentyűit. Szépen játszott rajta, az a zongora volt mindene. Apa mindenkitől elvett valamit. Tőle a zenét, anyának a szívét lopta el. Tőlem, az ő iránta táplált bizalmamat vitte magával.

-Kornélia. Vigyázzál Zsófira, nem szeretnék viszályt.

-Nyugi minden rendben lesz. Vigyázok rá.

Nyugtatás képen magamhoz ölelem anyát. Nem érdekel szörnyű izzadtság cseppjei, csak a tény, hogy szeret. Ennyi kell és máshoz viszonyulunk a másikhoz.

-Ha, már befejeztétek-jön ki a fürdőből Zsozsó-Indulhatnánk.

-Ilyen hamar?-lepődök meg

-Jaj gyere már!

Felvesszük cipőinket és a táskáinkat, amit anya telepakolt szendviccsel, egy-egy üveg ásványvízzel.

-Szó szerint rohadt meleg lesz-kezdi-Pénz, kaja, napszemüveg a táskátokban. Koni, bepakoltam biztonság kedvéért a lakáskulcsot is, ha nem lennék itthon.

-Napszemüveg?-ragad le Zsozsó azon a szaván

-Tudod. Ha, még látni szeretnél-nyitom ki a bejárati ajtót-kell hozzá retina is.

Anya rövidke búcsúzkodás után utunkra enged.

Most is ugyanazzal a villamossal fogunk menni, mint évközben. Szinte mindig azokkal az arcokkal utazunk. A tömegnyomor, ami most is fogadott minket, nem ért meglepetésként. Egy vidékit talán igen, de engem hidegen hagy. Aki, Pesten lakik, annak már tök mindegy milyen tömeg közlekedés formáját választja: A nyomor ki kerülhetetlen. Ezért szeretnék kijutni a belvárosból és ellátogatni vidékre. Főleg az Alföld sík területére, ahol inkább kis falvak vannak, mint városok Kalandvágyó természetem miatt anya nem bír velem. Egyszer kirepülök a fészekből.

-Koni. Anya ki fog akadni.-szakítja félbe gondolataimat Zsozsó

Kettes tesi. Azért a tanár keze is benne volt rendesen a dolgokban. Ki a fene akar hat sulikört futni megállás nélkül? Szerencsére engem nem tanít, de egyszer bejött helyettesíteni tesire. Istit azért futtatta egész órán, mert véletlenül hozzádobta labdáját egyik osztálytársához. Semmi oka nem volt futnia.

-Megoldjuk.

-És hogy?

-Valahogy.

-Az értelmi szinted, mint a tyúkoké.

-Neked mint a hüllőké! Ne legyél már ennyire pesszimista!

-Te meg ennyire optimista!

-Hagyjuk...-intem le idegesen

Zsozsó nem a kitartásáról híres. Mindent felad. Hiába van több út, több megoldás, ő inkább visszafordul és feladja. Az ujjaimon megtudom számolni, hányszor vitt végbe dolgokat. Talán kétszer?

Az állomásnál leszállunk, majd az előre haladó tömeggel együtt sodródunk az iskola felé. Szinte az összes diákon matrózblúz/öltöny vagy a kisdiákokon fekete szoknya és a jellegzetes fehér blúz látható. Rengeteg diák tanul Pesten, ami nem is véletlen. Három féle diák van. 1. A bunkó pesti diák, aki születésénél kezdve itt tanul. 2. Akit csak a tanulás érdekel és ezért is jött el vidékről. 3. Budapestfan és fogalma sincs róla milyen itt lakni addig, ameddig nem látogat el a "szerény" fővárosba. Szerencsére az osztály nagy része a "bunkó pesti diák" (velem együtt) gyarapítja. Hányinger kerülget, amikor meg látok egy vidéki csajt kitömött mellel, kivágott fölsőben és tíz kiló alapozóval, aki inkább hasonlít egy négerre, mint természetes vidéki lányra. Legalább húsz ilyen csajt feltudok sorolni.

A tömeggel sétálva ünneplő diákokkal az utcákon haladunk előre. Az autók fülsiketítően dudálnak egymásra a piros lámpáknál, ahol hatalmas dugók állítják meg a forgalmat. Villamossal szerencsére lehetetlenség dugóba kerülni.

Az iskola előtt több autó felsorakozva öntik magukból a diákokat. Szememmel végig pásztázom a területet, nehogy a sors összehozzon minket apával.

-Mit csinálsz?-lök meg Zsozsó

-Ririt keresem.-füllentek

-Rita nem arra van nagy ész. Még itt sincs.

Rosszul hazudok. Látszik, hogy nem szokásom. Az a húgom reszortja.

Nehezen, de bejutunk a tornaterembe, ahol ingyen vizet osztogatnak a diákoknak. Zsozsó összefut osztálytársaival, én addig megkeresem a sajátomat. Tizenöt az osztályom létszáma velem együtt, szóval nem nehéz őket kiszúrni. Váratlanul két kéz kapaszkodik a vállaimra.

-Üdv.-ijeszt meg Mari, miközben Tomi és Peti a háttérben vihognak, akár a kislányok

-Vicces.-húzódik mosolyra a szám

Mari (vagy is Marci) haja egy hét alatt kiszőkült, bőre lebarnult. Ritkán látom ingbe, de valljuk be őszintén: Jól nézett ki rajta. Nálam viszont egyáltalán nem nézett ki jobban.

-Hé-lök meg Tomi-Olyan fehér sápadt színed van, mint The Walking Dead-ből az egyik zombi!

-Osztom!-támaszkodik a vállamra Peti

-Ne oszd, ha nem szorozd!-teszi fel a mutatóujját Tomi-Kérem szépen így mondják a profik.

Ez a "ne oszd, ha nem szorozd" szöveget még Riri említette meg. Tomi előszeretettel használja, ezzel alázva Ririt. Nem férnek meg egymás mellett, szinte gyűlölik egymást, bár, amikor Riri közölte velem , hogy bejön kicsit neki Tomi, minden fenekestül felfordult. Persze nem szóltam róla senkinek. A dolog, már a múlté, viszont szerintem még mindig forr a levegő. Ha, van utálatból szerelem, azt hiszem ez az.

A tornaterem összes levegője amit még nem szívott el senki, próbáltuk újrahasznosítani. A fiúkkal kerestük a többieket. Mari elmondása szerint Lali és Isti busza dugóban áll. Maki késni fog, mert húgát kell elvinnie évzáróra. Szabit a bátya hozza el. Ririről, semmit nem tudunk. Nekem már szolt volna, ha valami gubanc történt volna vele. Tomi kizökkentve gondolataimból bögdösni kezd,

-Hagyjál már!-kapom el a kezét

-Ott van a mostoha tesód és a nem mostoha tesód!-mutat jobbra

Zsozsó Márkkal beszélget. Márk gúnyos vigyorral röhög Zsófin kis társaságával, miközben a húgom sírás küszöbéhez ér.

-Két perc.-veszem az irányt hozzájuk

-Megyünk veled.-csatlakozik Peti

-Nem kell nekem testőr!

Márk az iskola legbunkóbb tanulója ez tény, de szerintem nem fog megütni egy lányt. Csinált hülyeségeket, apa büszke lehet rá! Lányt viszont...ütni, soha nem fog!

Ökölbe szorított kézzel kerülöm ki az utamban lévő szülőket, miközben magabiztosan indulok Márk felé. Zsozsó kezdi feladni, amikot viszont meglát engem enyhe mosoly húzódik piros arcára. Az egyik tag megsúgja Márknak érkezésem és ilyenkor már Zsozsó enyhe mosolyából hatalmas grimasz keletkezik...

Prológus

Sziasztok!

Eljött a pillanat, amikor sikeresen megnyithatom az Elhagyott Rakpartot.

Ebbe a történetbe belecsempésztem kicsit önmagamból, kicsit a barátaimból, szinte ők alkották meg bennem az egészet. 

A szikra meg van, már csak le kell írnom. 

Remélem, elnyeri tetszéseteket és sok jó visszajelzést láthatok viszont :)

Jó olvasást kívánok a prológushoz.

By: Melissa F.