Prológus

Sziasztok!

Eljött a pillanat, amikor sikeresen megnyithatom az Elhagyott Rakpartot.

Ebbe a történetbe belecsempésztem kicsit önmagamból, kicsit a barátaimból, szinte ők alkották meg bennem az egészet. 

A szikra meg van, már csak le kell írnom. 

Remélem, elnyeri tetszéseteket és sok jó visszajelzést láthatok viszont :)

Jó olvasást kívánok a prológushoz.

By: Melissa F. 

A rakparton sétálgatunk. A naplemente fénye tükröződik a Dunán, amin épp egy hatalmas hajó halad át. Riri kiengedett vörös hajába belekap a szellő, ezért olyan, mint ha az égő gyertya lángjába kapna bele a ravasz szél.  A nyár hamar eljött és ilyen hamar fog távozni. Egész évben a tanulás mellett mellék állásban dolgoztunk Ririvel, hogy eltudjunk jutni sok helyre a nyáron. Utolsó nap az iskolában, mi meg itt sétálgatunk a forró melegben. Jövőhéten kezdetét veszi a nyári szünet, amit az évzáró fog jelezni.

Leülünk a rakpartra és belelógatjuk lábunkat a hűs vízbe.

-Hetek múlva ugyan ezt tesszük a Balatonon is.-jegyzi meg

-Anya olyan nehezen engedett el. Remélem nem gondolja meg magát.

-Hülyeség! Amit egyszer kimond, az úgy is marad!-nyugtat Rita

Olyan jól megy eddig minden. Túl jól. Már rég fel kéne valamilyen veszélynek lépnie. A szállást is sikeresen lefoglaltuk három személyre, pénzünk sikeresen összegyűlt. Minden készen áll. 

-Túl jól megy minden.-töprengek

-Ne legyél pesszimista! Tökéletes lesz! Vágod? Tö-ké-le-tes-szótagolja 

-Még se stimmel minden.

-Mi vagy te vészjósló madár? Nyugi.

Nehezen lenyugszom. Legbelül még mindig agyalok a dolgokon, de Riri vállba veregetése után már az is elszáll. Itt hagyjuk a belvárost, a problémákat és a sulit.

Kis idő múlva nehezen feltápászkodunk a rakpart fényben úszó betonjáról, majd cipőnkkel a kezünkbe elindulunk haza. 

A kő kezd felemelkedni mellkasomról és újra önmagam tudok lenni. Többet kéne hallgatnom Ritára.

-Adjunk nevet ennek a helynek.-lép hirtelen elém Rita-Mondjuk Elhagyott Rakpart?

-Hát ez honnan jött?-szaladnak fel a szemöldökeim

-Sokat sétálunk ezen a helyen. Sőt! Itt ismerkedtünk meg egymással! Nélkülünk szinte elhagyatott.

A barátságunk itt kötődött meg. Szinte a család tagunk lett a rakpart. Beleegyezek a névadásba és érzem: ezzel közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen már "saját" rakpartunk is van.  

Itthon még egyszer végig nézem a bakancslistám. Szeptemberben el se tudtuk hinni, hogy majd egyszer teljesíteni fogjuk a listát. És ez az egyszer most jött el. Ez a lista egy vers hátuljára lett írva, amit még ezer éve írtam
, ezért úgy gondolom, a projekt megérdemelne külön bejáratú verset. Tollat és papírt veszek a kezembe és gondolataimat összeszedve leírom a következőt:

Elhagyott Rakpart

Írta: Merész Kornélia

Elhagyom, elhagyom már ezt a helyet
Itt hagyom, itt hagyom emlékül neked...