A Második rész!
Mivel nincs olyan sokszor rész, úgy gondolom ezt a blogot ilyen gyakorlás képen fogom használni :)
Mindenesetre is: Befejezem ezt a történetet, hiszen egy nyári kalandot sose szabad abba hagyni!!! :"D
Jó olvasást azoknak, akik olvassák! ;)
Apám mindig is könnyen felhúzható volt és talán az is marad. Soha nem üvöltött le engem, mint most. Csak állok, miközben apa vörösödő fejjel kiabál velem. Dávid gúnyos tekintete, ahogy vére egyre inkább folyik fehér blúzára, még jobban felidegesít. Betörtem az orrát. Tehetek róla? Felhúzott. Anya is megértené. Zsozsó hátrább lépve pár lépést próbál menekülni, ellentéttel a fiúkkal, akik kis lépésekben haladva közelítenek meg minket. A meleg könnyeim elhomályosítják látásom, kezeimet hátam mögött tartva próbálok erős maradni. Elismerem: Saját vére. És én mi vagyok neki?
-Anyád mire nevel?-fogja a fejét apa
A körülöttünk lévők, mind kíváncsiskodva figyelik az eseményeket. Klára, Dávid anyja zsepivel a kezében ápolgatja "szegény" fiát, aki látszólag élvezi a törődést.
-Tudod-nézek fel apára-Anya nevelt is, nem csak ígérgetett.
Apát látszólag szíven szúrta ez a mondat. Sarkon fordulnék, de ekkor Klára keze megragadva vissza ránt.
-Azt hiszed megúsztad?-szorongatja kezemet
Sötét zöld szemei a harag összes árnyalatát felveszi.
-Maga szerint az ön fia is megúszta?-vonom fel szemöldökömet
-Asszonyom szálljon le róla. Kicsit hülye volt meg minden de eressze má' el! Kezelés alatt áll.
Szabi áll mellettem ölbe tett kézzel. Fogalmam sincs hogy került ide. Az események gyors menetelése után Zsozsó lehangoltan tér vissza barátaihoz. Klára vizes zsepivel törölgeti kicsiny fiáról a vörös vért, miközben a fiúkkal kint ülünk a korlátokon.
-Zsolt kocsijában egy élmény beleülni-kezdi Szabi-Múltkor sörös üveget vadásztam ki az ülésből! Higénia 1.0.
-Nézz a bátyádra és semmin sem lepődsz meg.-ugratja Peti
Szabi elég tisztaság mániás ellentétben Zsoltival, aki eléggé letolja a higéniát. Közös szobájuk van, elkerülhetetlen a viszály köztük. Csoda, hogy bele mert Szabi ülni abba a kocsiba! Egyszer utaztam velük. EGYSZER és utoljára. Akkor is egy csokis muffinba sikerült bele ülnöm. Sose bocsátom meg. Ott ültem csokis muffinba ülve, törött lábbal, miközben a rádióból üvöltött Lady Gaga Bad Romance slágere Zsolti adva a vokált hozzá. Szabin kívül (aki az anyósülésen, befogott füllel sipákólt) Tomival voltunk a hátsó ülésen. Aznap a kórházba sietve sikeresen forgalmi balesetbe kerültünk. A lábam annyira felduzzadt és húzta a fájdalom, hogy muszáj volt elfeküdnöm hátul Tomi ölében. Így fejemmel Tomi lábán próbáltam erős maradni.
-Éhes vagyok.-kínlódtam tovább
-Nekem meg lerohadt a fülem!-fordult hátra halál nyugodtan Szabi
-Kussoltasd már el valahogy ember és adjatok ennek a tagnak valami kajálni valót.-mutatott rám, miközben Zsolti hátra dob egy sportszeletet.
A kapott ételt forgatni kezdem a kezeimben, végül felteszem a költői kérdést:
-Ez most komoly?
-Shut up és zabálj!-hallom a választ
Ledöbbenve nézek kérdőn Tomira, aki barna szemekkel pillázott vissza rám. Hirtelen valami furcsa dolog történt köztünk. Mélyen néztük egymást megfeledkezve körülöttünk lévő történésekkel. Kómás tekintetem lehetett, mert félig elnyomott az álom, még is az a barna szmpár tartott engem ébren.
Így történt az, hogy megismertem Tóth Zsolt Sándort, Szabi "jó képű és szexi" bátyját. Tud jó fej is lenni, csak nem velem.
Halk csöndbe borultunk, amikor Zsozsó megjelenik körünkben. Kissé sápadt lett a színe.
-Hát te?-érdeklődik Mari, miközben felnéz telefonjából
-Anyám ki fog nyírni.-röhög fel kínosan
-Majd beletörődik, hogy a lányából fizikailag fogyatékos lett.-legyint Tomi
A kijelentésére felszaladt nekem is a szám széle, de gyorsan lerogyott, amikor megláttam a húgom keserű tekintetét.
-Mé' szerinted Marit nem fogja?-ugrik le a korlátról Peti, majd átkarolva Zsófit folytatja monológját-Mari fizikából bukik.
-Szemét!-reagál az illető összeszőkült szemekkel
Az igazságon senki nem tud változtatni. Mari valahonnan Nyergesről jött (fogalmam sincs hol helyezkedik el földrajzilag). Abban a tudatban jött Pestre, hogy megváltja a világot hatalmasnak hitt tudásával. Aztán kis híján megverte a fizika tanárát, aki szaktanári rovóban részesítette. Hamar elterjedt a hír, így Marinak született egy új beceneve. Terminátor. Fogalmam sincsen miért illik rá, de én maradok a Marinál.
Később befáradtunk a fülledt torna terembe. Igyekeztem nem találkozni Dáviddal és a hülye szüleivel, akik közül az egyikük szintúgy az apám. Jó kis csonka-család! A táskámban rezegni kezdett a telefonom. Anya az, akinek röviden, szűkszavúan jelentést adtam.
Anya: Minden rendben?
Kornélia: Igen.
Anya: Nem történt semmi?
Kornélia: Nem.
Anya: Zsófia is meg van.
Kornélia: Igen.
Anya: Apáddal sikerült elkerülnötök egymást?
Kornélia: Igen. (Na persze...)
Anya: Tudsz normálisan válaszolni?
Kornélia: Nem. Tudsz te kijelentő mondattal írni nekem? :D
Anya: Vicces. Este találkozunk! :)
Elteszem a telefonomat, mert közben Maki fut be napszemüveggel a fején csokis fánkkal a kezében.
A fiúk kéz fogással üdvözölték a legizzadt srácot, aki végigmérve engem üdvözöl.
-Na látod! Tudsz te dögös is lenni! Amúgy cső.-és beleharap a fánkba
-Nem csalódtam benned.-grimaszolok
-Kettőnk közül én vagyok viszont az ÁSZ!
És ekkor fura kéz mozdulatokkal pacsiznak Marival és Szabival, mint aki most nagy trollface lett volna.
-Anyád mire nevel?-fogja a fejét apa
A körülöttünk lévők, mind kíváncsiskodva figyelik az eseményeket. Klára, Dávid anyja zsepivel a kezében ápolgatja "szegény" fiát, aki látszólag élvezi a törődést.
-Tudod-nézek fel apára-Anya nevelt is, nem csak ígérgetett.
Apát látszólag szíven szúrta ez a mondat. Sarkon fordulnék, de ekkor Klára keze megragadva vissza ránt.
-Azt hiszed megúsztad?-szorongatja kezemet
Sötét zöld szemei a harag összes árnyalatát felveszi.
-Maga szerint az ön fia is megúszta?-vonom fel szemöldökömet
-Asszonyom szálljon le róla. Kicsit hülye volt meg minden de eressze má' el! Kezelés alatt áll.
Szabi áll mellettem ölbe tett kézzel. Fogalmam sincs hogy került ide. Az események gyors menetelése után Zsozsó lehangoltan tér vissza barátaihoz. Klára vizes zsepivel törölgeti kicsiny fiáról a vörös vért, miközben a fiúkkal kint ülünk a korlátokon.
-Zsolt kocsijában egy élmény beleülni-kezdi Szabi-Múltkor sörös üveget vadásztam ki az ülésből! Higénia 1.0.
-Nézz a bátyádra és semmin sem lepődsz meg.-ugratja Peti
-Éhes vagyok.-kínlódtam tovább
-Nekem meg lerohadt a fülem!-fordult hátra halál nyugodtan Szabi
-Kussoltasd már el valahogy ember és adjatok ennek a tagnak valami kajálni valót.-mutatott rám, miközben Zsolti hátra dob egy sportszeletet.
A kapott ételt forgatni kezdem a kezeimben, végül felteszem a költői kérdést:
-Ez most komoly?
-Shut up és zabálj!-hallom a választ
Ledöbbenve nézek kérdőn Tomira, aki barna szemekkel pillázott vissza rám. Hirtelen valami furcsa dolog történt köztünk. Mélyen néztük egymást megfeledkezve körülöttünk lévő történésekkel. Kómás tekintetem lehetett, mert félig elnyomott az álom, még is az a barna szmpár tartott engem ébren.
Így történt az, hogy megismertem Tóth Zsolt Sándort, Szabi "jó képű és szexi" bátyját. Tud jó fej is lenni, csak nem velem.
Halk csöndbe borultunk, amikor Zsozsó megjelenik körünkben. Kissé sápadt lett a színe.
-Hát te?-érdeklődik Mari, miközben felnéz telefonjából
-Anyám ki fog nyírni.-röhög fel kínosan
-Majd beletörődik, hogy a lányából fizikailag fogyatékos lett.-legyint Tomi
A kijelentésére felszaladt nekem is a szám széle, de gyorsan lerogyott, amikor megláttam a húgom keserű tekintetét.
-Mé' szerinted Marit nem fogja?-ugrik le a korlátról Peti, majd átkarolva Zsófit folytatja monológját-Mari fizikából bukik.
-Szemét!-reagál az illető összeszőkült szemekkel
Az igazságon senki nem tud változtatni. Mari valahonnan Nyergesről jött (fogalmam sincs hol helyezkedik el földrajzilag). Abban a tudatban jött Pestre, hogy megváltja a világot hatalmasnak hitt tudásával. Aztán kis híján megverte a fizika tanárát, aki szaktanári rovóban részesítette. Hamar elterjedt a hír, így Marinak született egy új beceneve. Terminátor. Fogalmam sincsen miért illik rá, de én maradok a Marinál.
Később befáradtunk a fülledt torna terembe. Igyekeztem nem találkozni Dáviddal és a hülye szüleivel, akik közül az egyikük szintúgy az apám. Jó kis csonka-család! A táskámban rezegni kezdett a telefonom. Anya az, akinek röviden, szűkszavúan jelentést adtam.
Anya: Minden rendben?
Kornélia: Igen.
Anya: Nem történt semmi?
Kornélia: Nem.
Anya: Zsófia is meg van.
Kornélia: Igen.
Anya: Apáddal sikerült elkerülnötök egymást?
Kornélia: Igen. (Na persze...)
Anya: Tudsz normálisan válaszolni?
Kornélia: Nem. Tudsz te kijelentő mondattal írni nekem? :D
Anya: Vicces. Este találkozunk! :)
Elteszem a telefonomat, mert közben Maki fut be napszemüveggel a fején csokis fánkkal a kezében.
A fiúk kéz fogással üdvözölték a legizzadt srácot, aki végigmérve engem üdvözöl.
-Na látod! Tudsz te dögös is lenni! Amúgy cső.-és beleharap a fánkba
-Nem csalódtam benned.-grimaszolok
-Kettőnk közül én vagyok viszont az ÁSZ!
És ekkor fura kéz mozdulatokkal pacsiznak Marival és Szabival, mint aki most nagy trollface lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése